E-levéltár
EGYHÁZI ÉS ÁLLAMI ANYAKÖNYVEK
A római katolikus anyakönyvek vezetése a XII. századtól veszi kezdetét. A rendszeres anyakönyvezést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. A történelmi Magyarország területén a római katolikus egyházban az 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről a Rituale Romanum alapján.
A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum ötféle előjegyzést látott elő: a keresztelési (liber baptisatorum), házassági (liber copulatorum) és halálozási (liber defunctuorum) anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet (liber confirmatorum), valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a husvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások illetve családok szerint.
Vajdaság területe ezidőben még a török uralom alatt lévén nem vezethette be az anyakönyvezést. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon, így Vajdaságban is, csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. II. József türelmi rendelete szolgált jogalapul az 1784. február 20-án meghozott jogszabályozásnak, amely kötelezővé tette minden ezen a területen létező egyházi felekezet számára az anyakönyvek vezetését.
1822-ben az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók készítését amelyek megkönnyítették az anyakönyvekben való visszakeresést.
1827-ben a XXIII. törvénycikk alapján elrendelték az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését, elsősorban biztonsági okokból. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárak őrzik.
Az állami (polgári) anyakönyvezés 1895. október 1. óta van érvényben. Ettől a dátumtól kezdve a polgármesteri hivatalokban őrzik az anyakönyveket, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban.
A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idejében az anyakönyvezést az addigi Monarchiában érvényes törvények értelmében folytatták.
A II.világháború után az anyakönyvezést az 1946. április 9-kei törvény szabályozza amely kötelezővé teszi az állami anyakönyvek vezetését az egész ország területén. Az egyházi anyakönyvek az egyház tulajdonában maradtak, csak másolás vagy fordítás céljából kölcsönözték őket. A Szabadkai Történelmi Levéltárba a szabad királyi város területéről- Sándor külváros, Bajmok, Csantavér és Ludas települések – kerültek be az egyházi másodpéldány – anyakönyvek. A Vajdaság területén különböző vallású, soknemzetiségű lakossága adatait tartalmazó egyházi anyakönyveket a papok egyházi szláv, latin, magyar és német nyelven vezették.
A Szabadkai Történelmi Levéltár 996 darab1687-1949 között keletkezett egyházi (másodpéldány) és 176 darab 1895-1910 között keletkezett állami anyakönyvet és betűsoros névmutatót őriz. A későbbi évekből származó állami anyakönyvek átvétele folyamatban van.
A Levéltár olvasótermében az érdeklődők ingyen végezhetnek anyakönyvi kutatást. Az ügyfelek és kutatók írásban is fordulhatnak a Levéltárhoz kérelmeikkel. A kérelem e-formája és módja a Levéltár honlapján található.
Az e-kutatás megkezdéséhez kattintson a következő linkre:
e-arhiva.suarhiv.co.rs