E-levéltár

EGYHÁZI ÉS ÁLLAMI ANYAKÖNYVEK

A római katolikus anyakönyvek vezetése a XII. századtól veszi kezdetét. A rendszeres anyakönyvezést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. A történelmi Magyarország területén a római katolikus egyházban az 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről a Rituale Romanum alapján.

A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum ötféle előjegyzést látott elő: a keresztelési (liber baptisatorum), házassági (liber copulatorum) és halálozási (liber defunctuorum) anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet (liber confirmatorum), valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a husvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások illetve családok szerint.

Vajdaság területe ezidőben még a török uralom alatt lévén nem vezethette be az anyakönyvezést. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon, így Vajdaságban is, csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. II. József türelmi rendelete szolgált jogalapul az 1784. február 20-án meghozott jogszabályozásnak, amely kötelezővé tette minden ezen a területen létező egyházi felekezet számára az anyakönyvek vezetését.

1822-ben az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók készítését amelyek megkönnyítették az anyakönyvekben való visszakeresést.

1827-ben a XXIII. törvénycikk alapján elrendelték az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését, elsősorban biztonsági okokból. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárak őrzik.

Az állami (polgári) anyakönyvezés 1895. október 1. óta van érvényben. Ettől a dátumtól kezdve a polgármesteri hivatalokban őrzik az anyakönyveket, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idejében az anyakönyvezést az addigi Monarchiában érvényes törvények értelmében folytatták.

A II.világháború után az anyakönyvezést az 1946. április 9-kei törvény szabályozza amely kötelezővé teszi az állami anyakönyvek vezetését az egész ország területén. Az egyházi anyakönyvek az egyház tulajdonában maradtak, csak másolás vagy fordítás céljából kölcsönözték őket.A szabadkai Történelmi Levéltárba a szabad királyi város területéről- Sándor külváros, Bajmok, Csantavér és Ludas települések – kerültek be az egyházi másodpéldány – anyakönyvek. A Vajdaság területén különböző vallású, soknemzetiségű lakossága adatait tartalmazó egyházi anyakönyveket a papok egyházi szláv, latin, magyar és német nyelven vezették.

A Szabadkai Történelmi Levéltár 996 darab1687-1949 között keletkezett egyházi (másodpéldány) és 176 darab 1895-1910 között keletkezett állami anyakönyvet és betűsoros névmutatót őriz. A későbbi évekből származó állami anyakönyvek átvétele folyamatban van.

A Levéltár olvasótermében az érdeklődők ingyen végezhetnek anyakönyvi kutatást. Az ügyfelek és kutatók írásban is fordulhatnak a Levéltárhoz kérelmeikkel. A kérelem e-formája és módja a Levéltár honlapján található.

Az e-kutatás megkezdéséhez kattintson a következő linkre:
e-arhiva.suarhiv.co.rs